Louis Jacques Mande Daguerre

Fiatal korában adótiszt, majd színházi díszletfestő volt. Első találmányaként létrehozott egy, a kép idő- és térbeli változását érzékeltető eszközt, amelyben egy áttetszővé tett festett vászonkép mögé színezett, vékony selyemvásznakat helyezett el. Zsinórok mozgatásával és fény segítségével természeti jelenségeket érzékeltetett.

Louis-Jacques-Mandé Daguerre

Foglalkoztatni kezdte az a probléma, hogy milyen technikai eszközzel lehetne a világ képmását létrehozni. Az első kísérletei nem jártak eredménnyel. 1827-ben találkozott Joseph Niépce-szel, aki szintén a fényképezőgép feltalálásán dolgozott. Rá két évre társultak. Niepce 1833-ban meghalt.

Mindenfelől elárasztották a tiszteletadás különböző jeleivel, jómóddal és gazdagsággal. Korábbi társa Joseph Nicéphore Niépce neve viszont feledésbe merült. Daguerre volt az, aki Niépce találmányát felhasználhatóvá tette azáltal, hogy olyan kémiai anyagokat alkalmazott, amelyekre Niépce sohasem gondolt. Zseniális ötlete volt, hogy a képet higanygőzök segítségével idézze elő. Első próbálkozásaikor a kép még csak igen halovány volt, de tizenegy évi kísérletezés után 1837-ben rájött arra a módszerre, mely szerint ha a higanyt meleg hatásának teszi ki, a higanygőzök kihozzák a képet. A rögzítést tökéletesen és tartósan valósította meg közönséges konyhasó erős oldatával és melegvízzel, amely kioldotta azokat az ezüstjodid részecskéket, amelyeket nem ért fény.

1839-ben hozta nyilvánosságra találmányát, de nem szabadalmaztatta. Ezért cserébe a francia kormány élete végéig járadékot fizetett neki és Niépce fiának is. Nevezetesebb művei

Historique et description des procédés du Daguerréotype et du Diorama (Párizs, 1839)

Nouveau moyen de préparer la couche sensible des plaques destinées á recevoir les images photographiques (1844)

Forrás: wikipedia; maimanohaz.blog.hu